Szülinapok, szépen sorban...

Csupa, csupa, kerek szám. Áron fiam kezdte, aki januárban 20 éves lett. Nagyobbik csemetém folytatta a sort februárban, a 30. évfordulóval. Mindketten, 16.-án látták meg a műtőlámpát, de tíz év, és egy hónap különbséggel. Szeretett Anyósom zárta a sort, a maga 70. születésnapjával. 
A Mama, összekötötte a kellemest a hasznossal. Néhány nap csúszással, Húsvét napján ünnepelte a szülinapot, méltó módon megemlékezve, az aktuális ünnepről is.

Áron, szülinapi tortája.

Kezdjük az elején. Áron volt az első a sorban. El sem hisszük, hogy már húszéves. Pedig így van. Igazi ajándék volt! Nagyobbik fiunk születése után, szerettünk volna ugyan kistestvért, de egy idő után letettünk róla. Azt mondták az orvosok nem lehet, és örüljünk a már meglévőnek. Tudomásul vettük, de a vágy megvolt bennünk továbbra is. 
Megálmodtam! Higgyétek el, tényleg. Egy hiba volt, hogy kislányt álmodtam. Amikor az ultrahangon is megerősítettek bennünket, hogy nem látnak férfira utaló jelet, nem is nagyon készültünk fiúnévvel. El volt döntve, Hella, Barbara lesz. A Hellát mi választottuk, a Barbara, pedig egy kedves ismerőstől származó ragadvány lett. (volna) 

A szülinapi torta, egy  szelete.

Nagy volt a meglepetés! A hangfelvétel tanúsága szerint, a szülőszobán, nejem nem akarta elhinni, hogy fiunk született. Megvigasztalták, hogy lányt fog vinni a házhoz, így belenyugodtunk, hogy újabb fiunk van. Természetesen, nagyon boldogok voltunk. Mindegy fiú, vagy lány. Gyönyörű, tehetséges gyerek lett belőle. Szinte észrevétlenül nőtt meg. Másik fiunkkal egyetemben, Ő is rengeteg örömmel, büszkeségre okot adó eseménnyel, eredménnyel ajándékozott meg bennünket. 

Házi nápolyi.

Mivel elérkezett a napja, mindenki lázasan készült. Elsősorban, a gasztronómiával kapcsolatos dolgokra gondolok. Anyósom, és feleségem is napjuk jelentős részét, a konyhában töltik ilyenkor. A Mama is minimum háromféle sütivel készül, mert kedvébe akar járni unokájának. A sors nem akarta, hogy így legyen. Ember tervez, az időjárás végez. Leszakadt az ég, és a hóhelyzet miatt, nem tudtunk igazán ünnepelni. A sütik, nem vesztek kárba, mert négykerék-meghajtással, helybe lettek hozva. Így aztán, a Párom által készített finomságokkal együtt, 2 torta, és négyféle süti gondoskodott Áron, és barátai jóllakatásáról.

Kincsesbánya süti.

Természetesen, a dicsőség Anyósomnak, és Feleségemnek jár!
Nem lennék igazán Gasztropajti, ha nem áldoznék néhány szót, a sütik felsorolására. A Mama, készített házi nápolyit, aminek a fényképét természetesen megosztottam, és később bejegyzést is kötelező volt róla írnom. Merthogy, többen kíváncsiak voltatok a receptre. A kívánság parancs, így írásba foglaltam. itt tudható meg, hogyan készül a házi nápolyi. Később írtam egy bejegyzést a másik sütiről is, amit Anyósom, "kincsesbányának" hív. Rendes gasztrobloggerként, ennek az elkészítését is megírtam. A kincsesbányáról, itt olvashatsz. Márványos, meggyes piskóta is készült. Ez sem maradt ki az írásos emlékek közül. A márványos, meggyes piskóta így készül. Virslivel töltött leveles tésztából készült pogácsák is sültek, amiről szintén írtam. A virslis pogit így csináljuk. A tortákról szintén esett szó, és kép is bejegyzéseimben, de a fő alkotásról nem. 

Így készül a banáncsemege.

Kicsi gyerekkorától, kedvence volt Áronnak a banáncsemege nevű süti. Ez egy piskóta alap, amire félbevágott banán kerül, majd csokimázzal kerül meglocsolásra. Egyszerű, de nagyon finom süti. Cukrász barátom, évek óta elkészítette erre a napra, a banáncsemege torta változatát is, így méltó módon, a gyerök kedvencével ünnepelhettünk. Mivel Nejem is gyakorlott háziasszony, idén magára vállalta a tortakészítés feladatát is. Szívesen teszi, és egyre nagyobb rutinnal. Majdnem minden hétvégén, valami finomsággal lepi meg a családot. Hol ezzel, hol azzal. Finomak is, meg sokkal olcsóbbak, mintha vásárolnánk. Az anyagiak, egyre jobban rávesznek bennünket is, hogy amit lehet, saját munkánk hozzáadásával készítsünk. Ezen lehet spórolni, mert az alapanyagokon nem. Bocs! Nem szabad elfelejtkezni Anyósom tyukicáiról, melyek rengeteg tojással látnak el bennünket. A Mama egész családját. Lányait, Vejeit, Unokáit, szóval minket. Köszönet érte!
De beszéljek végre a piskótáról. A leggyakoribb süti alapanyag. Tojás, liszt, cukor, és sütőpor kell hozzá. A mennyiségek, a sütőforma nagyságától függnek. Az arány viszont változatlan marad. Megfigyeltem már, hogy Párom, a kerek, kapcsos sütőformába, többnyire hét tojásból süti a piskótát. A sütőtepsibe nyolcból.  

A csokiöntet előtt...

Imígyen: Tojások szétválasztva, a fehérje keményre felverve, majd a sárgája is lazán belekeverve a habba, valamint a sütőporral elkevert liszt is belekavarva. Ez megy a formába, majd 25 perc körüli ideig sül. Az ajtót, közben kettőre zárja, mert ha kinyitja, összeesik a piskóta. Fotózni is csak az elején, vagy a végén szabad, esetleg az üvegablakon át. Mikor a teteje zsemleszínűvé válik, elvégzi a tűpróbát, és ha ez is pozitív, jöhet ki a sütőből. A 7 tojáshoz, 7 ek. cukrot, 7 púpos ek. lisztet, és 1 cs. sütőport szokik adni. Ez, az évek óta bevált, tökéletes arány. A keverésben nagy szerepet szán, az általam egyszerűen R2-D2-nek nevezett, elektromos fakanálnak, ami jelentősen megkönnyíti munkáját. Ez így is van rendjén. Nem a középkorban élünk!

Az elkészült torta.

A piskótát, aztán más-más töltelékkel készíti el. Jelen esetben, vanília krémmel, banánszeletekkel töltötte meg a torta közepét. A torta tetejére szintén banánból formált "Á" betűt, majd az egészet, csokoládé masszával borította be. Szép, és finom tortácska lett. Anyósom, a maga szerényebb eszközeivel, szintén banános piskótát készített, de gyümölcstorta alapon, banánszeletekkel, csokis pudinggal, nyakon öntve. A többi sütivel együtt, elegendő volt a bandának. Az ünneplés gazdaságos formáját választották, mert több szülinapos, közelgő, és távolodó szülinapját összevonták, és együtt buliztak. Mi is így csináltuk anno. De rég is volt!

Gergő szülinapjára, ezek
készültek.

Gergő szülinapjával, egész más volt a helyzet. Azt baráti körben, a napján ünnepelte. Harminc éves fiatalemberhez méltóan, rengeteg elfoglaltság mellett, sikerült egy jó bulit összehozni. Nem akartuk zavarni az ünneplést, de jelen lehettünk Nejemmel. A társaság minden tagjával jóban vagyunk, így nem is tudtuk volna elrontani a hangulatot. Sokkal kötetlenebb a hangulat "felügyelet" nélkül. Jó kis buli volt! Többnyire zenélnek is a barátok, így a megfelelő hangulatról, saját maguk gondoskodtak. Mivel mással, mint igazi  élő muzsikával. A hangulat oldódásával, mindenki megtalálta a maga hangszerét, (van aki több instrumentumhoz is ért) és igazi örömzenének lehettünk tanúi. Az előtte lévő jóllakásról, viszont mi gondoskodtunk. Feleségem, és én.

A szülinapi csilis bab.

Felajánlottam, hogy rendeljék meg a kaját. Nem először főztem már a díszes társaságnak, így tudták, mire számítsanak. Csilis babot rendeltek, úgy ahogy már csináltam nekik máskor, más eseményen. Jól esik, ha szeretik főztömet. Kísérletező hajlamból vagyok gyúrva, így soha nem a megszokott, hagyományos ízeket kapják. A csilis bab, családom, egyik kedvence, rengetegszer főztem már, és mindig volt egy kis csavar benne. Többször készítettem már tarhonya hozzáadásával, így most is így csináltam. A csilis babról is blogoltam már, Ide kattintva már látod is. Sőt, filmet is készítettem a főzőcskézésről, amit meg is nézhettek ha ide nyomtok egyet. 
Érdekes módon, amióta tarhonyával csinálom kérik, sőt követelik ezt a változatot. Elgondolkoztam. Akár a darált húst is lehetne helyettesíteni a tarhonyával. Állaga hasonlít a darált húsra, így akár vegetárius változatban is készíthető lenne. 
A mennyiség sem volt semmi. A kedvenc 12 literes fazékban kezdtem hozzá, de hamarosan át kellett térnem a 22 literes, ritkán használt, de rendkívül hasznos edényre. Nem fért bele a cucc, a kisebbe. Bográcsban nem tudtam csinálni, mert odakint repkedtek a mínuszok. A 12 liter sem semmi, de itt több, jó étvágyú fiatal, etetése volt a cél. A csilis bab, jól is tárolható, és minél többször melegítik, annál finomabb, így nem volt meglepő, hogy a maradék elpusztítására másnap "morzsapartyt" szerveztek. El is pusztult minden. Természetesen, nem csak a babbal laktak jól a fiatalok, hanem sütemény, és tortahegyekkel is.

Cintia feketeerdő tortája.

Erre az alkalomra is készült sajtos pogi leveles tésztából, márványos, meggyes piskóta, szülinapi torta, és egy általam narancsos koszorúnak elnevezett finomság. Gondolom, meglepődnétek, ha erről, nem írtam volna. Megtörtént, itt olvashatjátok. Ebben a bejegyzésben röviden, a szülinapot is vázoltam, így csak az hiányzik, hogy még egyszer köszönetet mondjak a társaság egyik hölgytagjának, a gyönyörű tortáért, és áttérek, az aktuális születésnapra. Köszönjük Cintia!

Ez a torta lett készítve először.

Anyósom, most lett 70 éves. Isten éltesse! Párom készült. Nem csak az elhalasztott ünnepre, hanem napján is köszöntötte a Mamát. Akkor is csinált egy tortát, és most is. 

A Húsvéti alapanyagok.

Természetesen, a Mama sem maradt tétlen. Húsvétkor, mindig felséges lakoma várja a családot. Előre megfőzi együtt a sonkát, a kolbászt, és a tojást. Üstben, mert ennek a mennyiségnek kell az edény. Nem is kicsi. A mennyiségről röviden: 1 db lapockasonka, 4-5 szál kolbász, 80 tojás. Ez a mennyiség soknak tűnik, de vagyunk bőven. 3 lány, a hozzájuk tartozó pasikkal, és 7 unoka. A mamának, szinte nem is marad semmi, mert elosztogatja a sütött-főzött cuccokat. Nehogy azt higgyétek, hogy csak ezekkel lehet jól lakni! Tyúkhúsleves csigatésztával, és marhapörkölt is jár a vendégseregnek. Tehát nekünk. A maradék, pedig el lesz csomagolva. 

Kicsit szétszóródott a család, de nem vagyunk oly távol, hogy legalább, a nagy ünnepeken, ne találkoznánk. Ezek a szülinapok, a Húsvét, Karácsony, más pirosbetűs ünnepek, és a búcsú. Ezeken az alkalmakon, mindig együtt a család. Megbeszéljük az aktualitásokat, eszünk, iszunk, jól érezzük magunkat. 

A beszélgetések közben, meg behozza a kamrából a legalább háromféle sütit, és rá lehet járni. Most is sokat térült-fordult, és mindig sütivel megrakottan tért vissza. Finom, rumos, házi készítésű nápolyival, kincsesbányával, és méteres kaláccsal. Újabb forduló, és asztalra került a sonka, kolbász, tojás, torma, és kalács kíséretében is. 

Egy ideje, a lányok is szoktak hozni sütiket. Mindegyik készül, valamivel. Sóssal, édessel, vagy mint nejem, szülinapi tortával. Nem is egyel. Mivel napján, és az elhalasztott ünnepen is köszöntöttük a mamát, két szülinapi torta is készült. Mindkét alkalommal, piskótatorta. 

Ha a képre kattintasz, az egész
képernyőt kitölti, így jobban
látod a munkamenetet.

Első alkalomra, őszibarackos gyümölcstorta készült, a töltelékben őszibarack darabokkal vaníliás krémben, a tetején őszibarack gerezdekkel, gyümölcszselével takarva, tejszínes díszítéssel. Ugye, elég jól írtam le? Szép is lett, és finom is. Nagyon örült a Mama. Rendkívül sok képet készítettem a mozzanatokról, és kivételesen az asszony sem tiltakozott a fotózásnál. Pedig nem szereti a nagy villanásokat! (Apró titok: Ahhoz, hogy szép, egyenletes fénnyel legyen megvilágítva az étel, nem szembe kell villantani a vakuval, hanem fel a plafonra. Ilyenkor, a visszaverődő fény világítja meg a tárgyat, és sokkal lágyabbak a fények. Természetesebbek az árnyékok is, amivel élethűbb a kép. Ehhez, félprofi berendezés szükséges, amivel fotós, videós múltunk miatt rendelkezünk) A felvételekből montázst csináltam, amin végig követhetők a tortakészítés fázisai.

A Mama második tortája.

Ugyanígy jártam el, a második torta készítésénél is. Ez is a piskóta sütésével kezdődött. Az őszibarack bevált, így most is az került a torta belsejébe, két rétegbe, csokikrémbe keverve. A töltés után, a torta teteje, és oldala is csokimázt kapott, amit párom margarinból, csokoládéból, és kakaóból kevert ki, gőz fölött. Hosszabb időt igényel, mire minden kikavarodik, és elég pipec munka, de megérte. Szép fényes, és megfelelően kemény, de mégsem roppanós lett a máz.

A torta egy szelete.

Díszítésként a számok, és a keret is franciadrazsé szemekből lettek kirakva. Mint később kiderült, nagy sikere lett. Az ajándékozás, a gyertyák elfújása után, a legkisebb unoka nekilátott, és gyönyörűen meghámozta a tortát. A drazsékat, az utolsó szemig leszedte, és nagy részüket, jó étvággyal el is fogyasztotta. Meg lett neki bocsájtva, sőt biztatva is lett a művelet közben.
Természetesen, ez a torta is nagy sikert aratott, és nem csak a franciadrazsék okán. Minden dicséret Páromnak! Egyre nagyobb kedvvel, és persze gyakorlattal készíti a finomságokat. És minden mást. Kitűnően főz, bármit. És egyre több kísérletet végez ő is a kajákon, a mi legnagyobb örömünkre.
De kanyarodjunk vissza kicsit az ünnepelthez, Drága Anyósomhoz. Nem véletlenül nevezem így. Szoros a kapcsolatunk. Nem az a rossz értelemben vett anyós. Gyémántból van a lelke, és amikor tudja, érezteti is velünk szeretetét. És mindig keres rá alkalmat. Csodálom, hogy bírja. Kevés nyugdíjából, mindig futja a hétvégi családi vendéglátásokra. Igaz, hogy kertjében sok mindent meg tud termelni, a tyukicák is segítenek tojásaikkal, a finom sütik elkészítésében, de mégis csodával határos, ahogy családjához viszonyul. Nagy ritkán elfogad valamilyen támogatást, de általában, azok sem anyagi természetűek. Általában, az alapanyagokkal segítünk. Liszttel, cukorral, nyáron a savanyúságnak való káposztával, paprikával, és bármi mással, ami a kertben nem terem meg. Mindent visszakapunk!

A kamra polcai erősen leürülve.

Mindig tele a kamra, és ezeken az ünnepi lakomákon is a nyáron készített savanyúságokat hozzuk fel az asztalra. Rengeteg csípős, és csemege karfiol, uborka, cukkini, dinnye, és csalamádé készült nyáron. A befőttek is még csökkenő számban, de sorjáznak a polcokon. Minden látogatás alkalmával körülnézek a kamrájában. Irigykedve, mert tudom, ha tehetném, én is spájzolnék. Nekem nincs meg a lehetőségem rá, de a Mama jóvoltából, mindenből jut nekünk is. A munkáját tudja adni nekünk. Azt mondja, az nem kerül semmibe, holott tudom, mennyi időbe, fáradtságba telik, egy Húsvéti vendéglátás. Napokkal előtte meg kell csinálni a sütiket, a tyúkhúsleveshez legkésőbb négykor kell kelni, hogy időben elkészüljön, a pörköltfőzés sem gyerekjáték. De a Mama már csak ilyen. Amit ad, szívesen adja. 
Remélem, reméljük, még sokáig!
Isten éltessen Mama!

Ez volt az egyik ajándék. Sógornőm, saját készítésű
karkötője, és nyakéke.

Anya, és lányai.

Ui.: A bejegyzést tegnap írtam, és kivételesen, aludtam rá egyet a közzététel előtt. Nem mintha nem érezném úgy, a cikkből megismertétek különös kapcsolatomat Feleségem Édesanyjával. Inkább így nevezem, mert nem hagyományos Anyós a Mama. Nem az, mint akiket a viccekből megismerhettetek. 
Egyszerű ember. Kicsi a technikára való igénye. Csak a legszükségesebb vívmányokat használja. Nem kell neki, hogy sok csatorna legyen a TV-ben. Őt bőven kielégíti, ha látja a kívánságkosarat, a Dunán. Ha nem látja valamilyen technikai probléma miatt, következő héten, irány a gyóntatófülke. Ilyenkor kicsúszik egy-két keresetlen szó, kicsit több is a kelleténél, amiért illk bűnbánatot gyakorolni. 
A telefont is, a legszükségesebb kapcsolattartásra használja, de jól esett neki, hogy végre a születésnapi ajándékok közt szerepelt egy új teló, amit nem a gyerekek, unokák, leselejtezett készülékei közül választottak ki. Természetesen, a kereskedelmi forgalomba lévő legegyszerűbb, legolcsóbb. Neki ez is elég. 
Nem írtam róla, de valamivel el kell dicsekednem. A különleges kapcsolatomat, talán az bizonyítja legjobban, hogy tegeződök vele. Ez is egy kerek évfordulóhoz kapcsolódik. Amikor 50 éves lettem, ezt kaptam ajándékba. Igaz, finoman rávezettem, sőt talán az én kérésem volt. Mivel korban, már én állok legközelebb hozzá, a bő családjában,  ez a megtiszteltetés, csak rám vonatkozik. Illetve rajtam kívül a kisebb unokákra is, de ahogy nőnek, ők is visszatérnek a magázódásra. Biztos, sokan ismeritek az a falusi szokást, hogy a gyerekek, nem tegeződnek szüleikkel. Nejem, és sógornőim, is ebben a szokásban nőttek fel, és ez azóta sem változott. Nem is ágálok miatta. Talán több tiszteletet kap így, amit a Mama bőven megérdemel. 
Évek óta egyedül él. Ezért esnek jól neki, az ilyen családi találkozók. Sokszor fordul elő hét közben is, hogy buszra ülve, eljön hozzánk, és kibeszélgeti magát Párommal. Ez hiányzik neki a legjobban. A beszélgetés. Ritkán, ki szokott ülni - ha jobb az idő - a sajnos, egyre fogyatkozó szomszédok közé, a kispadra. De az igazi feltöltődést a család jelenti számára. A társaság, és főleg, szerettei társasága.
Írásom, a születésnapokról, bejegyzéssorozatom, a család ünnepeiről szól, de ezeket még hozzá kellett fűznöm, hogy megtudjátok, milyen valójában a Mama. 
Remélem, kicsit sikerült, akár ismeretlenül is mindenkivel megszerettetnem!


Bejegyzésemet, teletűzdelem utalásokkal. A végére is teszek egyet, ami albumomra mutat. Sokkal több képet láthattok, mint amennyit a bejegyzésembe fel tudnék tölteni. 
Ide kattintva láthatjátok, legutóbbi ünneplésünk képeit.