Összevont névnapok, vendégségben.

Évek óta összejár a baráti (rokoni) társaság, névnapokat, egyéb ünnepeket méltó módon megünnepelni. A házigazdák, mindig kitesznek magukért. Így történt ez most is. Most viszont, az életem szerves részévé vált képítőmet is magammal vittem, kifejezetten azzal a céllal, hogy az elfogyasztott ételeket lefényképezve, egy önálló bejegyzésbe illesztem, és megosztom, mindenki örömére. Semmi személyes jellegű dologgal nem fogok szolgálni, csupán a kajákról lesz szó. 

Az év elejétől megszokottá vált, hogy majdnem minden, általam fogyasztott ételről beszámolok, véleményt alkotok azért, hogy megőrizzem az emlékek között, és mivel az elkészítés módját is ismeretem, még hasznos tanácsokat adhatok, az olvasóknak is.
Tegnap Békéscsabán vendégeskedtünk. Rokoni, de inkább baráti társaság gyűlt össze, és ilyenkor a házigazda, és családja mindig kitesz magáért. Egy kisebb lakodalomhoz hasonlíthatnám a menüsort, de mindig van új elem. Ami állandó, hogy levessel kezdünk, és többféle sütivel zárunk. A köztük lévő főétkek viszont nem mindig ugyanazok. 

Most is levessel kezdtünk. Csigalevessel, amibe nem lett belefőzve a csigabiga, hanem külön főtt, és külön is lett tálalva. Praktikus megoldás, hiszen mindenki annyit szed magának, amennyi jól esik. Az alapot pulykanyak adta, ami szintén fel lett tálalva. Ott volt az asztalon a répa, karalábé, zeller, és a főtt krumpli is, amiből szintén tehettél saját tányérodba. Erre az alkalomra, mindig tanácsos készülni, és előtte néhány napos diétát tartani, hiszen innen nem jöhetsz el úgy, hogy ne etted volna végig a képzeletbeli étlapot. Érkezésemkor meg is jegyezte a társaság, hogy úgy tűnik, mintha fogytam volna. Pedig csak készültem, a nagy kajálásra. Üres bendővel, ahogy illik, hogy ne érje szó a ház elejét. Itt mindig finom ételek készülnek. Ki vannak osztva a feladatok, és úgy látom Laci barátom is egyre gyakorlottabb lesz a bográcsos, és sült finomságok készítésének rejtelmeiben.

A leves után, pörkölt jött. Volt benne egy kis csavar is, mert füstölt sertés csülök, és marhalábszár is főtt együtt, a bográcsba.

A csülköt, majdnem egészben ki lehetett emelni, de külön lett tálalva, és mindenki annyit vághatott belőle amennyit akart, illetve, amennyi jutott. Jó volt együtt! Nem olcsó kaja! A marhalábszár is drágult, a csülök is, de az ünnepre kitesz magáért az ember. Köszönjük! Nem kérdeztem rá a készítés módjára, így azt írom le, én hogyan csinálnám. A csülköt beáztatom, majd külön vízben, másnap megfőzöm.

A lé, hasznos alapanyag, amit semmiképpen nem öntök ki, hiszen jó lesz a pörkölthöz. Én a pörkölthöz, 4 súlyegység húshoz, egy egység vöröshagymát használok. Ebben az esetben, valamivel kevesebbel készült, amit a szaft állagából meg lehetett állapítani. Így is finom volt! A hagymát kevés zsiradékon megdinsztelem, majd a fokhagymát is hozzáadva, megsózom, majd a köményt is hozzátéve, és azzal kicsit tovább pirítva, beleteszem a húst. Azt addig pörkölöm, míg vékony kéreg keletkezik rajta, és ekkor öntöm fel, a jelen esetben félretett csülök alaplével. Mivel a csülök leve sós, az étel további fűszerezésével óvatosan bánok!

Néhány friss lecsópaprikát, és paradicsomot is hozzáteszek, majd hadd rotyogjon. A marha korától függően, ez akár órákig is tarthat, de inkább tanácsos, a lassú tűznél maradni. Ha már puhult a husi, beleteszem a csülköt is, ami külön már majdnem teljesen megfőtt. Csupán azért rakom hozzá, hogy az ízek átvegyék egymást. A csülök, kellemesen sós, füstölt aromája ekkor keveredik a marhapörkölt, igen finom, különleges ízével. Nem beszéltem még az őrölt pirospaprikáról, de ennek meg van az oka. Én ugyanis mindig, kevéssel a vége előtt adom hozzá, kevés száraz vörösborban feloldva.  Szinte biztos vagyok, hogy a kóstolt pöri nem így készült, (a paprika már korábban hozzá lett adva) de a végeredmény a lényeg. Az pedig így is kitűnő lett! Csípős ízt nem éreztem, így elképzelhető, hogy nem is lett téve a bográcsba csípős paprika. Vihettem volna a kertemből néhány enyhe csilit. Épp most faltam fel az első gyönyörű habanerot, ami egyáltalán nem volt erős. A paprika húsának, viszont csodás íze volt. Épp hogy bizsergette a nyelvemet, az ereje.

A házigazda, újabb finomsággal készült! Egyben sütött meg két nyuszit. Számomra ez volt az igazi attrakció! És nem a nyúl miatt. Nagyon el lett találva az, hogy a sütőbe alma is került, hagymakarikákkal, és ezekkel együtt lett sütve. Gondolom, először alufólia alatt. 
Nekem az alma volt a number one! Magába gyűjtötte az összes fűszer ízét, aromáját, a hagymát, a fokhagymát, a sót, borsot, és ezt tökéletesen visszaadta. Kaptam egy apró feladatot is, mert Laci nekem szegezte a kérdést, hogy szerintem, milyen fűszerek vannak benne! Az az igazság, hogy a rozmaring íze, illata szinte minden mást elnyomott, és a kakukkfű alig, a majoránna szintén, de a zsálya egyáltalán nem volt érezhető. Az utóbbi lágy íze is benne volt a husiban, de a többi legyőzte. A zsályát tehát nem éreztem meg. Az ilyen keverék fűszerek úgy vannak csinálva, hogy a megadott célra, a legoptimálisabb ízt adják. Más, ha mi keverjük. A húsokhoz, a rozmaring, kakukkfű a domináns. A pizzához az oregánó, a curry keverékben pedig a kurkuma. A kínai fűszerekből kiérzik a gyömbér, a koriander. A mexikóiból pedig a csili. Ezek a kötelezők. Az, hogy a saját keverékembe mit teszek, az az én dolgom. Ezeknek, viszont ott kell lenni bennük, de mindenkinél más arányban.

Mint azt már mondtam, mindezek ott voltak az almában! Legközelebb, több almát tennék hozzá! Na meg egy kis lágy csilit, ebbe is. Nem a csípős íze miatt, hanem a csilinek más, jó tulajdonságait hasznosítva. Tévhit, hogy az ételekbe csak a csípős íze miatt teszik a csilit! Nekem most kertemben, 22 féle csili van, és én sem a méregerős fajtákat használom. Azokkal dicsekedni kell! Azokat ajándékba kell adni! Emlékezzen rá sokáig aki kapta!

A sülttel egy időben, de már kicsivel korábban asztalra került egy igen finom joghurtos, vegyes saláta is. Kellett is, mert a nyuszi száraz húsa, így jobban csúszott. Halkan megjegyzem: én kevés füstölt szalonnával megspékeltem volna a nyulambulamot! Biztos jobban csúszott volna! Majd el felejtettem! A nyuszik is, a Gazda kertjében teremtek!
Most eszembe jutott, hogy csúszott más is. A Gazduram, kitalálta, hogy birspálinkát, vaníliarúddal tesz még élvezhetőbbé. Jól kitalálta! Párom, aki egyébként nem annyira pálinkás, is megjegyezte, hogy jól sikerült a házasítás. Jó volt együtt a birs, és a vanília. 

A terülj, terülj asztalkám, továbbra is működött. Még remote controll sem kellett! Valahonnan megint előkerült egy újabb tálca, amin ezúttal fasírt szeletek voltak. Bár már szinte tele voltam, ezt is becsülettel megkóstoltam, igaz kicsit később. El is pusztítottam néhány szeletet.

Hagytam, hogy ülepedjen a cucc, hiszen asztalra kerültek a sütik is. 
Kincsesbánya, és almás pite is. Mindkettő finom, de mivel nem vagyok egy nagy sütifan, csak a mintának kitett, lefotózott mennyiséget faltam be. Ha már a tányéromra tettem, nem hagyhattam ott! Hogy nézett volna ki, hogy lefotózom, és otthagyom. 
Nálunk így készül a kincsesbánya sütemény. 
Az almás pitét pedig így csináljuk.

Egyébként is meg kellett kóstolnom, hogy véleményt írjak róla. Mindkét sütiről külön - külön írtam már, így csak idehoztam azokat a cikkeket, és megnézhetitek hogyan készült. Fentebb látjátok, a narancssárga feliratokat, és csak rá kell kattintani az ugráshoz.
Becsülettel végigettem a menüt, és mivel tudtam mértéket tartani, így nem okoz most sem gondot írni róluk. A fotók feldolgozásával is végeztem, de természetes, hogy ide csak a kajaképek kerülnek. Pedig volt esemény, élmény, fényképezni való bőven. Lesz miről beszélni a következő bulin is.
Köszönjük a finom kajákat, a jó hangulatot. Reméljük, sokáig lesz lehetőségünk az ünneplésre! Még egyszer köszöntöm, a névnapjukat, szülinapjukat ünneplőket!

Nézelődőkből sem volt hiány.

Mivel barátom nem ért a lekvár főzéshez, tippeljétek meg, mi lesz belőlük jövőre?