Ételelemzésen, a Békéscsabai Halászcsárdában, egy ballagási ebéd kapcsán.

Ünnep volt most is. Keresztlányom ballagása, ami azzal jár, hogy a jó gazda szokás szerint megvendégeli az összesereglett rokonságot. Sógornőm úgy határozott, (mint később kiderült igen jól) hogy az ilyenkor szokásos ebédet Békéscsabán bonyolítja le. Mint tudjátok, szeretek főzni, és egyesek szerint tudok is, így előre meg volt beszélve, hogy kiveszem a részem a vendégsereg ellátásából. Úgy volt, hogy én nem megyek a ballagásra, hanem gondoskodok a bográcsosról, és egyebekről, mire a család hazaér. A gondos gazdasszony viszont úgy okoskodott, mi van, ha rossz lesz az idő, valamint az ünnep, nekem is ünnep, amin illő részt vennem, így választott egy megbízható helyet, ahol ebédeltünk. 

Nem volt ismeretlen előttem a hely, mert régebben betértem már a halászcsárdába. Utolsó látogatásom óta jelentősen megváltozott, előnyére. Akkori élményem az volt, hogy az egyszerű vendéglátós típusasztaloknál, és típusszékeken ülve fogyasztottam a típuskaját ugyanitt. A külső megjelenése az étteremnek sokat nem változott, mert adottságai miatt, most is tükrözi a több évtizedes szocreál hangulatot. Belülről viszont,....  Igen csinos hely lett. Külön figyelmet érdemel a nagy, fedett kerthelyiség, ahol mi is ebédeltünk. Természetesen, éttermi fogyatékosként, jól körülnéztem.

Az étteremben belül 133 fő (ezt megkérdeztem) a kerthelyiségben kb. 70 (ex has) vendéglátását tudják megoldani. Mint kiderült kitűnően. Megérkezésünktől leste minden kívánságunkat a figyelmes, rendkívül szolgálatkész felszolgáló hölgy akinek külön köszönetet mondok. 
Nem természetes módon, rögtön felfedtem azt, hogy gasztoblogger vagyok, és véleményezem is a kajákat. Gesztusértékű volt, hogy később az étlapról mások által rendelt, egyik házi specialitást is bemutatta nekem. Jól esett a figyelmesség!
Evés előtt mit csinál a Magyar? Iszik. Hallgattam az ajánlatra, és megkóstoltam a házi barackpálinkát, ami igen jól esett. Csapolt sört is kaptam, ami nem minden étteremben megszokott.

Az ételrendelés előre le volt fixálva, így nem kellett sokat várni, de közben megvizslattam az étlapot. Meglepett a választék. Halászcsárdához méltóan, közel harminc!!! halétel közül lehet választani. Eszembe jutott egy nem is olyan régi negatív élményem, amikor kora esti órában tértem be egy szintén halászcsárdának titulált valamibe, ahol halászléként hűtött halszeletből, és halászlékockából, mikróban készült hallevet tettek elém. A lé forró, a halszelet közepe hideg volt. Látva a választékot, itt biztos nem ezt kaptam volna. A halételeken kívül, a séf ajánlatai is tetszettek. Nem szokványos ételek, kíváncsivá tettek. Lehet, ha egyszer úgy adódik, ezek közül is kóstolok egyet - kettőt. Nincs messze, mert Csaba Gyulával határos, így keresek alkalmat rá. Az árak sem fognak visszariasztani, mert az étlap szerint elfogadhatóak azok is. Háromféle napi menü is van, amit akár el is lehet vinni. Gondolom sokan meg is teszik, mert ottlétem alatt is láttam ételhordóval érkező, és néhány perc múlva távozó vendéget.
Közben megérkezett az ebéd. Több fatálon, egyszerre! Érezhetően frissen készült, hiszen a tálon minden meleg volt, a sültektől a köretekig. A tálakon rántott sajt, és gomba, cordon bleu, juhtúróval töltött karaj, cigánypecsenye, óvári szelet, sült virsli, valamint rizs, és sült burgonya volt négy személy részére, természetesen úgy, hogy mindenkinek jusson mindenből. A tál ízlésesen volt díszítve.

Külön, nagy tányéron háromféle salátát (paradicsom, uborka, és káposzta) is kaptunk, ami még a saját, átlagosnál lényegesen nagyobb salátaéhségemet is kielégítette. A gombához, és a sajthoz kaptunk tartárt is. Az összes étel közül, ezzel nem voltam megelégedve. Fűszertelennek találtam a mártást, de ez elnézhető. 
Igyekeztem mindent megkóstolni, de ez meddő próbálkozásnak bizonyult. Egyedül a rántott sajtot hagytam ki, a többit legalább egy falat erejéig kiadós elemzésnek vetettem alá.

Külön örülök, hogy nem csak száraz rántott, és natúr szeletek voltak a tálon, hanem igen szaftos, választékos kaja, melyek közül számomra kiemelkedett a juhtúróval töltött, panírozott borda. Először juhsajtra gondoltam a kóstolás után, de megkérdeztem, hogy mi a töltelék. Sokat nem tévedtem. Nagyon ízlett még az óvári szelet, ami egy natúr szeletre halmozott fűszeres, gombás, sajtos sültet jelent, ami nem csak finom, hanem látványos is a gomba, és a ráolvadt sajt miatt. Mivel mindent lassan elemeztem, én voltam az utolsó, aki végzett az étkezéssel. Igen jól laktam, de a biztonság kedvéért a maradék salátát is elpusztítottam. Ezek közül a paradicsomsalátát tartottam a legjobbnak. Paradicsomfüggőségem közismert, így nem volt meglepő. Nagyon apróra vágott lilahagymával volt ízesítve, és olyan volt, mintha én csináltam volna. (mekkora arcom van!) Csak egy kis bazsalikom hiányzott belőle, mert számomra nem létezik paradicsomsaláta bazsalikom nélkül. Ez viszont így is kifogástalan volt. Egyedül a köretként érkező rizst, és a sült krumplit nem kóstoltam meg, de gondolom ez érthető. Kellett a hely a többi finomságnak.

Mikor megláttam az óriási tálakat tudtam, hogy jelentős mennyiségű maradék lesz. Ezzel tisztában voltak az étteremben is, hiszen az ebéd végeztével kérés nélkül elcsomagolták az el nem fogyasztottakat. Gondolom, nem ez volt az első eset, hiszen egyszer használatos műanyag tálcákra pakolták a maradékot, és lefóliázva vihettük azokat haza. 
Összességében, csak pozitív jelzővel illethetem a vendéglátást, és véleményemet, már ott kifejtettem. Mint ahogy elmondtam az egyetlen negatív véleményemet is, a tartármártással kapcsolatban.
Valószínű visszatérek, ezúttal egy konyhafőnök által ajánlott étel megkóstolására. Nem egy első osztályú, csak ínyenceknek kialakítottt helyre számítsatok, de garantálom a jó kajákat, szolid áron.

Második rész:

Természetesen, itt nem ért véget az ünnepség, hiszen az ebéd megvolt, de mi folytattuk ott, ahol abbahagytuk. Illetve mégsem, hiszen innentől én is szerepet kaptam. Vaddisznóhúsból főztem pörköltet bográcsban, a jól bevált rétegelt módon, valamint gyorsan összedobtam egy vegyes salátát  cukkiniből, paprikából, paradicsomból, hagymából, almaecettel, bazsalikommal.
Más az, ha saját konyhámban készítek valamit, mint kevésbé ismert környezetben. Egyedül a hagyma mennyiségét fixáltam le előre, mert azt tudtam, hogy 5 kiló hús lesz, amihez én másfél kiló hagymát szoktam tenni. A vaddisznó húsa gyönyörű volt, és igen fiatalnak tűnt. Gyorsan feldaraboltam, és segítséggel  a csontos részeket is kettévágtuk. Minden más esetben, saját késeimet, és vágódeszkámat viszem magammal, de szerencsére, itt minden rendelkezésemre állt. Fával tüzeltünk, ami még finomabbá tette a pörit, hiszen az akác füstös illata is beleivódott. Meg belém is. Nem véletlenül harcolunk érte, az Uniós jogban! Na meg a pálinkáért! Azért nem kellett harcolni, mert külön kérés nélkül, mindig tele volt a poharam. Jól is esett, de nekem elsősorban a kajára kellett koncentrálnom, hiszen ha elvállaltam, felelősséggel tartozom érte. Így a sűrű invitálásnak, néha kötelezően ellen kellett állnom. De lássuk miből, hogyan készült a pörkölt!

5 kg. csontos vaddisznóhús,
1,5 kg. hagyma,
4 db. zöldpaprika,
3 db. paradicsom,
kevés szárított kakukkfű,
4 kanál őrölt pirospaprika,
1 kanál csípős paprika,
2 dl. száraz bor, 
só, kevés őrölt bors, köménymag,
2 kanál zsír.

A húst feldaraboltuk, különtéve a csontos részeket, és a színhúst. A hagymát félkarikára vágtuk, a zöldpaprikát, a paradicsomot karikára. Két kanál zsír került a bográcsba, majd a csontos húsok. Erre egy réteg hagyma, kevés só, majd a színhús, amire újabb réteg hagyma, a karikázott paprika és paradicsom, valamint kevés szárított kakukkfű, őrölt bors, só, és köménymag.

A bogrács, ilyenkor kuktaként működik, hiszen a hagymaréteg elzárja a kipárolgást, és vizet tölteni alá fölösleges. 1 deci bor viszont került hozzá, mert az megelőzi az esetleges leragadást, bár a rendszeres mozgatás miatt, erre sem lett volna szükség. (köszönöm a fáradhatatlan segítőmnek!) Az ízének viszont nem ártott! Amíg fel nem rottyan, csak rázni szabad! Mikor megláttuk a forrás első jeleit, akkor lett először felkavarva. Nagyon kevés víz lett adva hozzá, mert a hús leve elegendő volt a szafthoz. Időnként megrázva, ritkábban megkavarva főtt addig, míg a bordákról kezdett leválni a hús. Ekkor borral elkevertem az édes, és csípős paprikát, és hozzátöltöttem a pörkölthöz, és készre főztem.

Még egy egyszerű, vegyes salátát is összedobtam a lányok segítségével, akik instrukcióim alapján elvégezték a darabolást. Köszönöm. Másnap finomabb lett volna, mert addigra összeértek volna az ízek.
Mivel annyi maradék kaját hoztunk haza az étteremből, nem volt szükség az előre tervezett grillezésre, mert az már pazarlás lett volna. Időnk bőven lett volna, mert a pörkölt is a tervek szerint három óra alatt elkészült, és mivel az év leghosszabb napján gyűltünk össze, még kilenchez közeledve is láttunk volna.
Ez volt tehát egy kemény nap története. Köszönet a vendéglátásért, és mivel keresztlányomnak jelentős fordulópont az életében, sok sikert kívánok Hella!